Rendező:
Michael WadleighSzereplők:
Joan Baez, Roger Daltrey, Arlo Guthrie, Janis Joplin, Jerry Garcia, Carlos Santana, Jimi Hendrix, Joe Cocker, Pete Townshend, Keith Moon, Harvey Mandel (több)Streaming (2)
Tartalmak(1)
Talán senkinek nem kell bemutatni az első Woodstock Fesztivál kulturális jelentőségét és hatását. Richie Havens kezdése után olyan koncertekbe nézhetünk bele, mint a Canned Heat, Joan Baez, a The Who, a Sha-Na-Na, Joe Cocker, Country Joe, Arlo Guthrie, a CSN trió, a Ten Years After, a Jefferson Airplane, John Sebastian, a Santana, a Sly and the Family Stone és Janis Joplin. A fesztivál méltó lezárásaként Jimi Hendrix minden idők egyik, ha nem a legjobb zenei élőshowját szolgáltatta, benne az amerikai himnusz gitárszólós verziójával. Mozis hatása nem véletlen. Michael Wadleigh rendezőt a vágásban hatan segítették ki, köztük Thelma Schoonmaker és Martin Scorsese párosa. Az Oscar-díjas alkotást Roger Ebert az addig készült legjobb amerikai dokumentumfilmnek nevezte, a Rotten Tomatoes-on pedig máig 100%-os értékeléssel áll. A film egy időutazás az egyik legnagyobb hatású XX. századi eseménybe, amely utóéletéhez azóta is talán csak a Live Aid ért fel zenei fronton. (Pannonia Entertainment Ltd.)
(több)Recenziók (2)
Great music, quality weed, a flower in the hair and some space for half a million people, that's all you need to organize the biggest and most memorable music event in history. Speaking for myself, if I had a time machine, I would head to the Woodstock Music and Arts Festival with a bunch of friends right after dealing with Hitler. A unique documentary that for three and a half hours throws you into the loving atmosphere of the flower power and partly introduces you to the legends of the music of that time, which was so beautiful and specific. I don't give it full marks only because the long musical numbers on TV don't have the same effect as live, and in my opinion a bit of trimming would not be a bad thing – though that wouldn’t be the real Woodstock. 85%
()
There's just not much to add to this documentary. Besides having absolutely brilliant editing and the use of multiple images simultaneously, it is primarily a beautiful record of what the era was like and what its music was like. The music is still amazing, and those values... they are still being ignored. The rebellion didn't help much, but we can hope that something similar might succeed again someday.
()