Kevesebből többet

2030-ra várhatóan kétmilliárd ember fog nyomornegyedekben élni. Éppen ezért nagy kihívást jelent megtanulni, hogyan lehet szűkös erőforrásból működni és helyi eszközökkel választ adni a gazdasági kihívásokra. Dél-Amerikában és Ecuadorban egy fiatal építészgeneráció számára a gazdasági válság jelentette a kiindulópontot. Építészeti munkáikban olyan erőforrásokat vesznek igénybe, ami az anyaghasználatban, a közösségi elköteleződésben és oktatásban való új kísérletekként is értelmezhetők. A dokumentumfilm azért fókuszál Latin-Amerikára, mert az állandó válsághelyzet adta körülmények arra késztetik az építészeket, hogy folyamatosan feltalálják magukat, és hogy a helyi anyagok felhasználásával innovációra törekedjenek. Fiatal paradigmaváltó építészek, akik megértették az építészet és a társadalom viszonyát. (Budapesti Építészeti Filmnapok)