Zvjozdy i soldaty
Rendező:
Miklós JancsóOperatőr:
Tamás SomlóSzereplők:
József Madaras, Jácint Juhász, Sergey Nikonenko, Bolot Bejšenalijev, Nyikita Mihalkov, Yevgeniy Karelskikh, Pyotr Savin, Krystyna Mikołajewska (több)Tartalmak(1)
Az 1918-ban, szovjet területen játszódó film a vörös alakulatok és a fölényben lévő fehér gárdisták sorozatos gyilkos összecsapásait jeleníti meg. Az ipatyevi kolostorban állomásozó magyar önkéntesek parancsnoka a fehér foglyok kivégzésére készül, de pár perc múlva az ő holtteste fölött már a fehérek kezdik a mészárlást. Csak néhány magyar, köztük a futár László és felettese, István menekül meg. László egy katonai kórházat érintve viszi a pusztulás hírét a főcsapatnak. Az ott ragadt Istvánt és társait legyilkolják a fehérek. Maroknyi vörös csoport áll bosszút, majd a Marseillaise-t énekelve mennek a halálba. László kivont karddal tiszteleg előttük. (Mokép)
(több)Recenziók (2)
I get "what the author wanted to say", but unfortunately the message did not touch me in any significant way. On the one hand, the series of events linked by a random sequence of tragic incidents, in which potential heroes suddenly die or disappear from the plot, bravely reflects the fatality and conditionality of human behaviour in difficult life situations and gives an original account of the historical context depicted, but on the other hand, it lacks real human emotion. It is as if Jancsó is so determinedly focused on the layout and planning of the movement on the mise-en-scène (which is really evident in the long shots framed by the fluid camera movement) that he completely neglects to bring the action closer to the viewer to arouse their expectations or concern for the characters. A film can be valuable in terms of meaning, but if it cannot naturalise its meaning in a valuable way, it simply cannot warrant praise.
()
The film didn't grip me so much with its somewhat peculiar story, which is drawn out, and could be described as a guard change, but it gripped me with individual scenes portrayed here very powerfully and emotionally, and will have an impact on you, even if you didn't want to give the film a chance. The condemned, singing their own version of La Marseillaise, sends shivers down your spine.
()