Téli virágzás

A történet egy kis székely faluban és a környező erdőben játszódik a múlt század 30-as éveinek a végén. - Ferkó kilép az omladozó, kicsi parasztház ajtaján. Arcába vág a hó, s egy pillanatra visszatántorodik a ház falához. Szeme azonnal megtelik könnyel. FERKÓ: Belső monológ: Én ha fáért voltam, mindig csatát vívtam. Földön nem kereshettem, mert ellepte a hó, s a fákról verdestem le az ágakat. Tudtam, minden baj a rosszaság miatt van a széles világon. Anyámtól pedig megtanultam azt is, hogy minden baj nem kezdődik mással, csak a szegénységgel. Flashback: Ferkó gondolatai otthon járnak, az apjára gondol, aki törött lábbal fekszik az ágyában. Egész nap hajtja, nem állhat meg egy pillanatra sem, dolgoztatja napestig. Anya óvó, féltő tekintetével próbál erőt adni neki. Apa csak káromkodik, ha valamit nem jól csinál.Az utolsó fák között jár, mikor hirtelen valami elsuhan előtte, s besuppan a hóba. Beletúrja kezét csuklóig, amikor kihúzza, látja, hogy egy megdermedt madár van a kezében. A két tenyere közé fogja a mozdulatlan testet, szájához emeli, s leheli rá a forróságát. Ujjaival feltúrja a tollait, s keresi a szívét. Él! Apa odainti, Ferkó félve viszi hozzá a madarat. Apa kézbeveszi, melengeti, mozgatja. Anya és a testvérek is apa ágyához gyűlnek. A madárka mozdul, szárnyait verdesve a bölcsőre száll. Egy kismadár újraélesztése – ha csak néhány percre – boldogságot, örömet, szeretetet varázsol a házba, tűz nélkül is felmelegszenek az arcok, a tekintetek és a szívek. (Magyar Filmhét)