A közellátás vizsgálata

Miklós, a túlsúlyos középkorú aktatologató csak meg akarja hosszabbítani a jogosítványát, hogy elmehessen Debrecenbe, de az egyszerű rutinvizsgálatok hamar rémálommá válnak számára, ahogy elveszti a tájékozódást az egészségügy útvesztőjében. Először Csaba doktor úr, a háziorvosa utalja be, de aztán eltéved, rossz helyre húz sorszámot, rossz ajtón hívják be, egy tüdőszűrésnél pedig bent felejtik a röntgenben. Onnan kiérve már nem találja saját holmiját, hanem egy idegen leleteit és kórházi betegruháit. Az idegen leleteivel annak a kórterme, neve, és felesége is jár, meg persze a betegség, ami idővel kezd elhatalmasodni a teszetosza hősünkön. Miklós elveszíti személyiségét, kénytelen a fekvőbeteg Lacivá válni, hiszen ezt várják el tőle a nővérek, a főorvos úr és a hozzá rakott kelkáposztát hozó kisírt szemű ismeretlen asszony. Az egyetlen, ami megmarad neki régi személyiségéből a lekvárosüveg, benne a reggeli első vizeletével. Miklós lassan lemond a jogosítvány meghosszabbításáról, a debreceni útról, a nevéről, és az életéről is, hiszen a haldokló Laciként kénytelen az egyetlen helyes kiúton távozni a magyar kórházi labirintusból, azaz - mint minden rendes agonizálónak - meg kell halnia. (Magyar Filmhét)