Tartalmak(1)
Kepenyes Pál szobrászművész 1926-ban látta meg a napvilágot Kondoroson. A budapesti képzőművészeti tanulmányai és Rákosi börtöne után az 1956-os forradalom Párizsig vitte az alkotót, akinek absztrakt munkáit az ottani közönség is befogadta. New York, majd Mexikó következett, ahol otthonra talált. Mexikó vezető képzőművésze, az ottani Becsületrend birtokosa, 1996-ban pedig megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét. 1992-ben látogatott először haza, Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban, majd Pécsen, Európa kulturális fővárosában láthattuk munkáit illetve a budapesti VAM Design-ban mutatkozott be. Életútjának vargabetűi magyarázzák, hogy Kepenyes gazdag életműve ellenére, az Európában maradt Amerigo Totéval vagy Pierre Székelyével szemben, szinte teljesen eltűnt a hazai művészettörténet látóteréből. Bár magyar mivoltát mindvégig megtartotta, sőt hangsúlyozta, ő az emigráns létstratégiák közül – ösztönösen – a teljes integrációt választotta. A művész, aki jelenleg is alkot, akinek tervei vannak, aki a felgyorsult és folyton változó világban a közterekre is olyan szobrokat állítana, amelyek változtathatóak, melyek már nem mozdulatlanok, hanem az idővel, az emberek változásaival együtt változtathatóak. Ezt a célt szolgálhatja a dokumentum film, melyben a művész bemutatása mellett az általa készített köztéri szobrokon, épületeken, ékszereken keresztül kerülhet a magyar képzőművészeti és a társadalmi élet középpontjáb. (Magyar Filmhét)
(több)