Nero, a véres költő
Tartalmak(1)
Az önvád, amely egy pillanatig gyötörné a kegyetlen császárt anyja megöletése miatt, elalszik benne Seneca államérdekre vonatkozó szavainak hatására. A bűn alól magát felmentő Néró ezután még nagyobb tisztogatásba kezd, melynek szinte a megszállottjává válik. A művészi szabadság mintájára, de a politikai és emberi felelősség felismerése és lelkiismeret nélkül uralkodik. Poppaeát császárnévá koronáztatja és a nő kedvében akarván járni tálcán hozatja elé a volt császárné, Octavia levágott fejét. Megmérgezi a császárnét szerető írnokot, nem kíméli mesterét, Senecát sem, és még Jupiter isten szobrát is megkorbácsolja. A lázadó birodalomban tömeges kivégzéseket hajt végre, s végül az ezt szóvá tevő várandós Poppaeát is halálra rugdossa. A lángoló Rómában a császár magára marad, csupán titkára, ágyasa és egykori dadája tart ki a szökésben lévő uralkodó mellett… (MTVA)
(több)