En Passion
Rendező:
Ingmar BergmanForgatókönyvíró:
Ingmar BergmanOperatőr:
Sven NykvistSzereplők:
Max von Sydow, Liv Ullmann, Bibi Andersson, Erland Josephson, Erik Hell, Sigge Fürst, Britta Brunius, Lars-Owe Carlberg, Malin Ek, Barbro Hiort af Ornäs (több)Tartalmak(1)
A Szenvedély Andreas Winkelman (Max von Sydow) bemutatásával kezdődik, aki egymagában elzárkózva éli érzelmileg sivár életét a válása után egy kis Balti-tengeri szigeten. A parasztházában visszavonultan élő férfihoz egy napon váratlanul beállít egy idegen nő, Anna (Liv Ullmann) és telefonálni szeretne. Andreas belehallgat a telefonbeszélgetésbe, Anna pedig láthatóan zavart állapotban távozik és ott felejti a táskáját, amiben Andreas egy levelet talál. Ebből kiderül, hogy Anna autóbalesetben elveszítette a férjét. A két ember hamarosan közel kerül egymáshoz és Anna odaköltözik Andreashoz. Andreas és Anna közös barátai egy jómódú, gyerektelen házaspár, Elis Vergerus (Erland Josephson) és Eva (Bibi Andersson), akik szintén érzelmi zavarokkal küszködnek. Az alvászavarban szenvedő Eva úgy érzi, hogy férjének már elege van belőle. Egy éjszaka amikor Eva magányosnak és unottnak érzi magát - férje távollétében - meglátogatja Andreast. Andreas másnap meglátogatja Elist, aki megígérte neki, hogy lefényképezi. Eva tud arról, hogy Anna Andreashoz költözött, és figyelmezteti a férfit, hogy legyen óvatos vele. Andreas és Anna kapcsolata nem szenvedélyes, de viszonylagosan tartalmasan indul... Azonban mindkettőjüknek számos titok lappang a múltjában, s amikor ezek a felszínre kerülnek, óriási feszültség támad közöttük... (DunaTV)
(több)Recenziók (2)
Crippled animals, crippled souls. Guilt, punishment, responsibility. Nykvist goes into details, Bergman goes deeply into the dialogue. The proximity to the actors, their faces and feelings, evokes the impression of oppressive intimacy. The director closes us off with them in a single, austerely furnished room. Intruding on someone else’s innermost privacy is not pleasant, but you will want to remain inside instead of outside, where an animal killer and inclement weather rage. The island locations underscore the feeling of isolation, while it is the characters themselves who make life an obstacle course. Wherever they go, memories will follow them. Bergmen doesn’t torment only the viewer with the impossibility of escape, but also the actors, who are internally connected to their characters and forced to bear their sins. The interludes when the actors pretend that they are not acting are actually a warning from the filmmaker – doesn’t become too absorbed. That’s easier said than done. 80%
()
My second encounter with the hard-to-digest Ingmar Bergman was much better than The Seventh Seal. The film stands mainly on the acting performances and the difficult story of the crisis of interpersonal relationships. The inserted story with mutilated animals added to the film's stifling atmosphere. In short, a nice drama that doesn't fizzle out right after the end credits.
()