Kelet-Európa vadonjai

A Zemaitija Nemzeti Park, Litvánia: A Zemaitija Nemzeti Parkot 1991-ben alapították. Litvánia első nemzeti parkját 1974-ben hozták létre, azóta ötre emelkedett a számuk. Alsó-Litvánia természetvédelmi területe mintegy 70 km-re fekszik Klaipedától és négy óra autóútra a fővárostól, Vilniustól. A park 21 700 hektáron terül el. A nemzeti parkban sok természetes kisvíz található. Ezekben a fontos biotópokban rovarok, kétéltűek és különféle növények fejlődhetnek ki.

A Slitere Nemzeti Park, Lettország: A Slitere Nemzeti Park Rigától körülbelül 180 kilométerre fekszik, a Kolka-foknál.Területe 270 km2, ennek egyharmada tenger. A parkot a régi világítótorony mellett található Slitere nevű községből igazgatják. A parkban összesen 260 madárfajt számoltak össze, ebből 140 itt is költ – ez nem mindennapi fajgazdagságot jelent. A Slitere Nemzeti Park jónéhány nagyobb állatnak otthont ad: őzeknek, gím- és jávorszarvasoknak, sőt néha farkasoknak is. És természetesen hiúzoknak.

A Sumava Nemzeti Park, Csehország: A 680 km2-es Sumava Csehország legnagyobb nemzeti parkja. Az ország délnyugati részén fekszik, a német-osztrák határnál. A park igazgatósága Vimperkben található.Északra tőle terül el a hasonló nevű tájvédelmi körzet. A park folytatása német oldalon a Bajor-erdő Nemzeti Park. A két terület együtt Közép-Európa legnagyobb összefüggő, védett erdővidéke, „Európa zöld teteje”. Fontos vízválasztó az Északi-tenger és a Fekete-tenger között. Már 1963-ban védelem alá vettek itt mintegy 1600 km2-nyi területet, amelyet az UNESCO 1990-ben bioszféra-rezervátummá nyilvánított. Egy évvel később jött létre a Sumava Nemzeti Park.

A Lagodehi Nemzeti Park, Grúzia: A kelet-kaukázusi kecskék az 1300 km hosszú Kaukázus középső és keleti részén élnek. Grúzia, Dagesztán és Azerbajdzsán határvidékén kóborolnak. A Lagodehi Nemzeti Parkban különösen védettnek számítanak. A Kaukázus legrégebbi természetvédelmi területe a hegység déli oldalán fekszik, 200 km-re Tbiliszitől, és körülbelül 400-ra az Elbrusz kettős csúcsától. Kaukázusi szárnyasdió…, törökmogyoró, féltucat juharféle és még mintegy ezer növényfaj: a Lagodehi-őserdő igazi Eldorádó a világ botanikusai számára is.

A Belavezsszkaja Puscsa Nemzeti Park, Fehéroroszország: Az egész világon mindössze háromezer európai bölény él, közülük háromszáz a fehérorosz természetvédelmi területen. A lengyel populáció után ez a második legnagyobb európai bölény-állomány. Az 1600 km2-es Belavezsszkaja Puscsa Nemzeti Park a lengyel határnál fekszik, Hrodna és Breszt között. A négy fehérorosz nemzeti park egyike, és főként címerállata, az európai bölény miatt hozták létre. Európa utolsó nagy kiterjedésű síkvidéki őserdeje már 1921 óta védelem alatt áll. Egy része a szomszédos Białowieżai Nemzeti Parkhoz tartozik. A többszáz éves lengyel-fehérorosz erdőség 1992 óta az UNESCO-világörökség része.

A Pirin Nemzeti Park, Bulgária: Negyvennél is több 2500 méter fölötti hegycsúcs. Hatalmas masszívum. Többször elborították a tengerek, majd újra felbukkant, végül a gleccserek alpesi jellegű hegységgé formálták. A trákok kétezer évvel ezelőtt Hóhegységnek nevezték ezt a grandiózus sziklarengeteget. A szláv mitológia szerint a legmagasabb csúcson élt a mennydörgés és villámlás istene, Perun – bolgár nyelven Pirin. Róla nevezték el később a hegységet. A Pirin-hegység nomád pásztorait karakacsánoknak hívták, állataikat pedig karakacsán-juhoknak, -lovaknak és –kutyáknak. A hegység egy része 1962 óta Pirin Nemzeti Park néven védelem alatt áll, érintetlenül fennmaradt eredeti állapota, valamint az állat- és növényvilág fajgazdagsága miatt. 400 km2 körüli területével Bulgária egyik legkisebb nemzeti parkja.

A Kornáti Nemzeti Park, Horvátország: A legenda szerint a világ teremtése után a Jóisten egy maréknyi fehér követ vigyázatlanul a tengerbe dobott. Még most is ott hevernek, tökéletes szépségükben. Mélykék tenger veszi körül a vízből kiemelkedő 89 sziklakúpot: ez a Kornati Nemzeti Park az Adrián. A fiatal horvát állam tengerpartja 1800 km hosszú. Középtájon fekszik, Zadar és Split között, Murter magasságában az Adria legtöbb szigetet számláló szigetvilága. A Kornati-csoport mintegy 140 szigetből áll, ezeknek több mint a fele az 1988-ban létesített nemzeti parkhoz tartozik. A 220 km2-en egyaránt védelem alatt áll az erősen tagolt szárazföld és a páratlan tengeralatti világ. A nemzeti park szigetein alig hatszáz növényfajta található. Az állatvilág még kevésbé változatos.

A Volga-delta, Oroszország: Ahol Európa leghosszabb folyója a világ legnagyobb tavába torkollik, milliószámra gyűlnek össze a vízimadarak. A Kaszpi-tenger északi partján, a Volga-deltában néha egyszerre 300 madárfaj is megtalálható, ezek közül 180 faj itt is költ. Ilyen például a borzas gödény, a kormorán vagy a kanalasgém. A rétisas és a bakcsó se megy ritkaságszámba Európa délkeleti szélén. Mindez nem csoda, hiszen az óriási deltatorkolat - Európa legnagyobb vizes élőhelye -, halban hihetetlenül gazdag. A vizes élőhellyel éles kontrasztot alkot a Volga mindkét oldalán elnyúló Kaszpi-mélyföld, félsivatagaival, dűnéivel és száraz sztyeppéivel.

A Biebrza Nemzeti Park, Lengyelország: A kanyargós Biebrza folyócska tavasszal kilép a medréből és hatalmas tavakká változtatja a réteket. Itt terül el Európa egyik legnagyobb és legjobban megőrzött vizes élőhelye. A hatalmas, érintetlen, táplálékban gazdag terület a madarak Paradicsoma. Több, mint 250 fajt figyeltek meg a nemzeti park területén, ebből mintegy 190 faj itt is fészkel. A 60 hektáros, 120 km hosszú Biebrza Lengyelország legnagyobb nemzeti parkja. Körülbelül 200 km-re északkeletre fekszik Varsótól. A fehérorosz határon eredő Biebrza folyó egy nagyrészt lakatlan és megközelíthetetlen lápvidéken halad át. A vidék központja és a nemzeti park látogatóinak kiindulópontja Osowiec. A parkban találhatunk folyami tájat, árteret, láperdőket és teljesen száraz területeket is.

A Tátra Nemzeti Park, Szlovákia: A Magas-Tátra a világ egyik legkisebb magashegysége. A Kárpátokban található gránitmasszívum néhány száz csúcsa közül húsznál is több a 2500 m feletti. A Magas-Tátra Lengyelországhoz hasonlóan Szlovákiában is védelmet élvez. A Liptói-havasokkal és a Bélai-havasok mészkőtömbjével együtt az észak-szlovákiai Tátra Nemzeti Park része. Az 1949-ben alapított 740 km2-es park az ország legrégebbi és legnagyobb nemzeti parkja. A jégkorszak öröksége a száznál is több hegyi tó.

A Kiskunsági Nemzeti Park, Magyarország: A Kiskunsági Nemzeti Park a kilenc magyar nemzeti park egyike. Kecskemét közelében fekszik, a Duna és a Tisza között.Területe körülbelül 76 ezer hektár. A hasonló védett területektől eltérően különféle megművelt tájak és természetes élőhelyek mozaikja alkotja: szikes puszták és sekély szikes tavak a Duna hajdani árterületén. Keletebbre futóhomokos vidék, magas buckákkal: ez Bugac homokpusztája és borókása. A Tiszánál holtágak és ártéri erdők tartoznak a nemzeti parkhoz, délen pedig hatalmas löszhátság emelkedik a mocsaras-ingoványos vidék fölé. A nemzeti park legismertebb része a bugaci puszta. Az ősi erdők kiirtása és az évszázados legeltetés nyomán alakult ki. Az állatok még most is itt vonulnak és legelnek a füves pusztán. Ezzel megőrzik a régi kultúrtájat; az erdő nem tudja visszahódítani a területet.

A Vilsandi Nemzeti Park, Észtország: A kúpos fókák ellő helye a mintegy 160 sziget közül az egyik. A szigetek és a köztük lévő tenger alkotják együttesen a körülbelül 200 km2-es Vilsandi Nemzeti Parkot. Az 1991 óta újra független Észtország a Balti-tenger partján fekszik, a Finn- és a Rigai-öböl között. A második legnagyobb balti-tengeri sziget, Saaremaa, valamint Vilsandi jelentik az ország nyugati határát. Öt évtizeden át itt haladt a választóvonal két világrendszer között. A többnyire lakatlan szigeteken kívül a nemzeti parkhoz tartozik Saaremaa keskeny földnyelve is. Egy nyugat-észtországi legenda szerint egy Töll nevű óriás formálta meg Saaremaa szigetének különböző tájait. Golyóként görgette a jégkorszakból maradt vándorköveket, homokot töltött a partra, öblöket rekesztett el – például a Harilaid-félszigetnél -; így születtek a partközeli belső tavak. A mély tengeröblöket valójában homokpadok és lápok illetve zátonyok választják el egymástól. Ideális élőhely ez a füles vöcsök számára. Más öblök a talaj emelkedése miatt alakultak ki. Idővel aztán ellapulnak, elmocsarasodnak és egy nap kiszáradnak. Ez a változatos táj igazi Paradicsom a különféle gázló- és egyéb madarak számára. (MTVA)