Márai Sándor két egyfelvonásosa

2/1. Szerep Don Casello, Piccolo Donna Maria Teresia Mayo grófnőnek udvariasan elújságolja, hogy védencei megmenekültek, majd “csendőr-pertura” vált, megparancsolja, kezdje meg a munkát! A “grófnő” ezt megtagadja. A párbeszédből kiderül, Don Casello egy kikötői csapszékben szedte fel néhány hónapja a nőt, aki akkor Isabella Morena színésznő néven mutatkozott be, azzal a céllal, hogy beépüljön egy helyi illegális mozgalomba. Ahhoz, hogy a csoport bizalmába fogadja a nőt, illegalitásba kellett menekíteni két emberüket. Ez megtörtént, most következhetne a csoport felszámolása. A nő azonban nem hajlandó végrehajtani ezt a parancsot. Azt állítja, ő valóban Mayo grófnő. Don Casellonak elmondja, ez volt élete legnagyobb alakítása, s a szerep már szinte a bőréhez nőtt, nem adja vissza. Bár Don Casello felajánlja a nőnek, ha kilép a szerepből, minden következmény nélkül távozhat, ő mégsem fogadja el a lehetőséget. Már eggyé vált a szereppel, vállalja a grófnő további sorsát, a felelősségre vonást az illegális szervezettel való kapcsolatért.

2/2. Az alibi Az államügyészhez bekopogtat egy nő, aki bejelenti, hogy egy bizonyos hazaárulási perrel kapcsolatosan perdöntő bizonyítékok vannak a birtokában. Arra kéri az ügyészt, ejtse a vádat. A nő elmondja, ő a vádlott jóbarátja, s most került kezébe egy orvosi zárójelentés, mely igazolhatja, hogy a vádlott nem beszámítható. Amikor egyértelművé válik, hogy az ügyész nem kívánja figyelembe venni az enyhítő körülményeket az ítélet meghozatalában, a nő elfogultsággal vádolja. Bebizonyítja, a vádlott a magánéletben riválisa a törvény őrének, aki most el akarja tenni láb alól vetélytársát. Bár az államügyész válaszút elé kerülve újra átgondolhatja szakmai jóhírének kockáztatását, a szerelemféltés azonban ismét győz. (MTVA)