Helló, idegen

Hogyan találjuk fel magunkat Szöul gigászi méretű metropoliszában? Ez csupán egyike azoknak a dolgoknak, amit Jin-Wooknak, az észak-koreai menekültnek, aki most szerezte meg állampolgárságát, nem tanítottak meg. Egyből el is téved, amint magára marad, de legalább beszéli a nyelvet. Több mint ötven éve annak, hogy Észak- és Dél-Korea különváltak. Egy széles demilitarizált zóna húzódik közöttük, és nem éppen könnyű Észak-Koreából kijutni. Jin-Wook egyike azoknak, akiknek sikerült átjutniuk a két országot elválasztó demilitarizált határon, és a menekülttáborban letette az állampolgársághoz szükséges vizsgát. Hamarosan egy üres lakásban találja magát Szöul külvárosi peremkerületében, ahol egyforma bérlakások hosszú sora fogadja. Első estéjén elmegy takarót venni magának egy hatalmas áruházba, majd megrészegülve a látványtól, azon kapja magát, hogy nem talál haza. Jin-Wook egy taxisofőrnő autójában találja magát. Hae-Jung, aki tíz évvel korábban szintén Észak-Koreából menekült, ide-oda fuvarozza, hogy hősünk hátha felismeri a bérházat. Jin-Wook néhány nappal később buszra száll, hogy meglátogassa Pusanban élő menekült barátait, mikor is találkozik egy illegálisan bevándorolt vietnamival, Tingwoonnal, aki Koreába férjhez adott barátnőjét keresi. Vak vezet világtalant. A hőségben oszlásnak indult cápáról szóló abszurd történet, az A Shark után Kim Dong-Hyun egy megindítóan emberi történettel lep meg bennünket az elidegenedett és gyökerüket vesztett emberek párhuzamos univerzumából, amely ezúttal Koreában található. (Titanic Nemzetközi Filmfesztivál)