Szép Ilonka

A Vértes erdejében reggeltől napnyugtáig hasztalan les vadra az ifjú vadász. Alkonyatkor pillangót kergető sudár lány nyomába ered. A lány elkapja a pillangót, a vadász pedig a lányt. Ősz Peterdi, a lány nagyapja, vendégül látja az idegent. Az öreg, ki hajdan Hunyadival harcolt Nándorfehérvárnál, poharát elhunyt vezérére emeli. Majd a hős vezér fiára, Mátyásra koccint, de ekkor az ifjú csak vonakodva iszik vele. Az idegen a szép lányra, Ilonkára mond pohárköszöntőt, és meghívja őt és nagyapját Budára, Mátyás udvarába. Kürt szólítja a vadászt, homlokon csókolja szép Ilonkát és a holdfényben útnak indul. Ilonka szívében szerelem ébred a távozó ifjú iránt. Egy napon Peterdi és bájos unokája felkerekednek és elindulnak Budára. A fővárosban tolongó sokaság várja a győztes csatából érkező királyt. Ilonka hiába keresi a tömegben a nyájas ismeretlent, de Peterdi vendégére ismer a fényes kíséretével megérkező Mátyás királyban. Szép Ilonkát néma dermedtségéből nagyapja szavai zökkentik ki: "A vadászhoz Mátyás udvarában, Szép leánykám, elmenjünk-e hát? Jobb nekünk a Vértes vadonában, Kis tanyánk ott nyúgodalmat ád." Az öreg és a lány búsan hazatérnek. Ilonkát elhervasztja a reménytelen szerelem, s mikor a király ismét arra jár, házukat üresen találja ősz Peterdi és unokája a temetőben nyugszanak már. (Glória filmgyár)