Randevú

1950, Budapest. Egy fiatal nő meghal tüdőrákban, négyéves kislányától mégis a viszontlátás reményében búcsúzik. 2006-ban Norbi és a haverjai ejtőernyős túrára indulnak, bár Norbit nem annyira lelkesíti adrenalin-szinjének várható emelkedése. Mindenesetre az utazás előtti estén, alapos mulatozás után motorra ülnek, s még rendeznek egy gyorsulási versenyt az elhagyott külvárosi gyártelepek környékén. Norbi motorja egy kanyarban megcsúszik és eldől, az ájultan heverő férfit pedig egy hajléktalan nő kirámolja. Norbi másnap reggel magához tér, keresi holmiját, különösen az útlevelét, ami nélkül nem jön össze a másnapi utazás. Hazatérőben megpillantja azt a hajléktalan nőt, akit balesete előtt látott. A nőt azonban közben leütötte és kirabolta egy sánta hajléktalan. Norbi kénytelen a nővel tartani az útlevél visszaszerzése érdekében. Rózsikát figyelemmel kiséri a szociális gondozó fiatal ápolónője is, s hamarosan megjelenik egy különös lény, aki szótlan testőrként kiséri Rózsikát mindenhová. Norbi nehezen viseli a kényszer-társaságot, különösen akkor, amikor haverjaival is összefutnak útlevél-keresés közben. Cikisnek érzi, ha nem jön össze az utazás, de azt is, hogy barátai ilyen érzéketlenek a nyomor iránt. A csinos ápolónő megértő gondoskodása a hajléktalanok iránt és Rózsika ragaszkodása hozzá felébresztik jobbik énjét. Jóllehet sikerül az útlevelet visszavásárolnia s nincs akadálya az utazásnak, mégis visszatér a szociális gondozóba. Így lesz tanúja a tüdőbeteg Rózsika utolsó óráinak. A különös, nem-földi lény - Rózsika anyjának reinkarnációja? - magával viszi Rózsikát és a többi hajléktalant az örök béke és szépség vidékére. (Hungarotop)