Tartalmak(1)
Kleist drámai történetét, mely az 1540-es években, Németországban játszódik, az író és a rendező stilizált korhűséggel, s korunkra érvényes gondolatokkal adaptálta. A történetet a két nemes paripa szemszögéből mesélik el, vagyis azokéból, akik miatt úgymond elkezdődött a véres események láncolata. Kohlhaas Mihály, a tisztességes és jómódú lókereskedő lovaival Szászországból Brandenburgon át Drezdába igyekszik. A korábban megszokott körülmények azonban eltűntek: az átláthatóságot, a megbízhatóságot és a kölcsönösséget felváltotta egy kiismerhetetlen és kiszámíthatatlan hatalom. Tronkai Vencel továbbhaladását teljesíthetetlen feltételekhez köti, majd elkobozza két legszebb lovát. A polgár nem hiszi el, hogy a világ megváltozott, és mindenáron érvényesíteni akarja igazát, ezért bírósághoz fordul. A Hinz és Kunz ügyvédi iroda által évekig folytatott pereskedésre rámegy vagyona, birtoka, felesége is meghal. A mindenétől megfosztott Mihály kétségbeesésében fegyvert ragad, gyújtogat, mire a nagyurak összefognak ellene, s Luther Márton is szembe fordul vele, mondván: kiforgatta szavait. Végül Kohlhaas lovait betegen, herélten visszaszolgáltatják, magát zendülésért, hazaárulásért pallos általi halálra ítélik, majd felnégyelik. A lócsiszár még a siralomházban belátja vétkeit: bízott az állami törvényekben, uralkodója és lelki atyja szavaiban, nem védelmezte érdekeit, nem gyilkolta ellenségeit, hitt Istenben, túl hiú volt ahhoz, hogy gonosz legyen, s nem ismerte fel időben a becstelenség hatalmát. Halála után lovai sintértelepre kerülnek. (MNFA)
(több)