Tartalmak(1)
A kisbaba reggelije (1995) és a Napló (2003) után a Dear Daughter összegzi mindazt, amit a filmrendező a lányáról, kettejük kapcsolatáról filmre vitt. Manka kisbaba, alszik, eszik, csuklik, sír, gőgicsél, majd négykézláb mászik, s feláll. Az első szó, amit kimond: apu. Apa sokat mesél neki. Beszélgetéseik során vezeti rá a kislányt az őket körülvevő világ jelenségeinek megfigyelésére és megértésére: milyen a tél, a nyár, az olvadó hó, a lemenő nap, a hangyák hogyan viszik a bábokat, az ablakokra télen jégvirágok nőnek, milyen sokfélék a halak, milyen szép a folyami rák, hogyan másznak a csigák az üvegben felfelé. Ha a cica megfogja az ügyetlen kismadarat, az belepusztul. Az állatvilágban folyik a küzdelem a tojóért, s az erősebb győz. A macska meghal, ha megmérgezik, el kell temetni, a sírra fejfa kerül. A gyermeki fantázia benépesíti a szobasarkokat, ahol a cseresznyesas csíp, a virágszellem csiklandozza a kislányok torkát, s míg az anyukák és a lányok csúnyákat mondanak Mankának, az apukák ennivalót hoznak. A család a legkisebb közösség. Apa 18 éves korában megörökölte nagyapa óráját. Egy halászbárkában a Dunán apa és Manka együtt gondoskodik a mindennapi betevőről. A családban munkamegosztás van, nem mindig igazságosan. A felnőttek olykor türelmetlenek, veszekszenek egymással. Nem jó, ha apa iszik, dohányzik, kiabál. Manka hároméves korától óvodába jár, már egyedül kapcsolja be a szandálját. Anya hatéves korában magával viszi őt. Apa minden születésnapon késsel megkarcolja az ajtófélfát, s fölé írja, Manka éppen hány éves. Az utolsó jelzés fölé az kerül, hogy hét. Már egy éve nem laknak apával. Apa fahalacskát faragott neki, mert nincsen pénze. Ilyen halacskája viszont senki másnak nincs. Este van már, hetet ütött az óra – énekli Manka az ünneplő ruhájában, karjában a fahalacskával. (MNFA)
(több)