Napváros

A világon felhasznált nélkülözhetetlen nyersanyag, a mangánérc 50%-át egykor a nyugat-grúziai Chiaturában bányászták. Ami ma úgy fest, mint egy apokaliptikus kísértetváros. A film a megmaradt lakosok közül mutat be néhányat. A zenetanár Zurab romos betonépítményeket bont le, hogy eladja a vasat; Archill még a bányában dolgozik, de az amatőr színjátszás az igazi szenvedélye; két alultáplált fiatal sportolónő sztoikusan tovább edz a következő olimpiára. Az elsőfilmes Rati Oneli lenyűgöző betekintést ad ebbe a világba, amelyhez a lepusztult iparvidék szolgáltatja a díszletet. A kusza villanyvezetékek és az öreg drótkötélpályák úgy hálózzák be a várost, akár egy beteg szervezet eldugult erei, amelyekben elakadt az éltető nedv. Ebben a városban, ahol mintha sosem sütne a nap, a lakók jelentik a legértékesebb erőforrást – az emberséget. (Verzió - Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál)