Univerzum - Bécs vadvilága - A hódok visszatérése

A 19. századi Európában a vadászat miatt majdnem kihaltak a hódok. Ausztriából száz évre tűntek el. Mostanra visszatértek a régi élőhelyükre, és meglepően jól alkalmazkodtak a nagyvárosi élethez. A vackuk bejárata a víz alatt bújik meg. A hatalmas építményeik újra feltűnnek a Duna mentén. Ez a hódpár a folyóhoz ötven éve visszatért őseik leszármazottjai. A mai Bécs büszke a több, mint 250 hódjára. A hódok 35 kilót nyomnak, annyit, mint egy Labrador. A zömök testük táplálásához nagy mennyiségű ételt kell fogyasztaniuk. A nyár- és fűzfák levelei és kérge a kedvencük. Az érzékeny orrukkal több száz méterről kiszagolják a finom falatokat. A hódkölykök hetekig nem hagyják el az otthon melegét és biztonságát. Egyszerre kettő-négy kölyköt hoznak a világra, és a kicsik két évig a szüleik mellett élnek. Ez a fiatal hím két éves, és hamarosan elhagyja a családi vackot. A tavaly született testvérei is velük élnek, ezért kevés az élelem. A hódok társas lények. A családi kötelékeik nagyon erősek. Gyakran három generáció él együtt a vacokban. A Duna hatalmas artériaként szeli át a város szívét. A parlagon maradt területek a városban élő hódok és más állatok létfontosságú táplálékforrása. A bécsi hódok ritkán szenvednek táplálékhiányban. Számos mocsár és folyópart áll a rendelkezésükre, és ők élnek is e kiváltsággal. A metszőfogaik nyomai mindenhol ott vannak. (MTVA)