The Enigma of Kaspar Hauser
Rendező:
Werner HerzogForgatókönyvíró:
Werner HerzogOperatőr:
Jörg Schmidt-ReitweinSzereplők:
Bruno S., Walter Ladengast, Brigitte Mira, Herbert Achternbusch, Reinhard Hauff, Enno Patalas, Helmut Döring, Clemens Scheitz, Kidlat Tahimik (több)Tartalmak(1)
"Hát nem hallja körös körül ezt az iszonyú kiáltást, amit az emberek csendnek neveznek..." 1828. május 28-án, Pünkösd hétfőjén, egy járni és beszélni alig tudó ifjút találtak Nürnberg egyik mellékutcájában, a kezében egy névtelen levéllel, mely azt tudatta, hogy a fiú 1812. április 30-án született. Szókincse mindössze néhány szóból állt, bajor tájszólásban. Látható erőfeszítéssel, dadogva próbált beszélni. Később kiderült, hogy a mozgás, a járás nagy nehézséget és fájdalmat okoz neki. A tanácstalan polgárok végül egyéb elgondolás híján a rendőrségre kísérték a különös idegent. Később, amikor már megtanult beszélni, elmondta, hogy mióta eszét tudja, egy sötét pincében tartották bezárva. Nem tudta, hogy rajta kívül más emberek is léteznek. Kiszabadulásáig semmiféle emberi kapcsolatra nem emlékszik, ételét-italát akkor hozták, ruháját akkor cserélték, amikor aludt. Járni és beszélni alig tudott, amikor titokzatos fogvatartói váratlanul szabadon engedték, egy számára abszolút idegen és ismeretlen embervilágban. A fiúnak időről, térről, nap- és évszakokról semmiféle tudomása nem volt. Szabadulása előtt valaki annyit tanított neki, hogy a neve: Kaspar Hauser. (DunaTV)
(több)Recenziók (1)
This film would not work as a psychological sociological study (which Herzog certainly did not try to do) because who would believe that a person who was supposed to be tied up in a basement until the age of 16 would not learn to walk, speak, and think within a few years... (for example, Truffaut's The Wild Child (1970) or Mockingbird Don't Sing (2001) in relation to this topic). However, similarities between human life in general can be traced in the film, although it is quite paradoxical considering the very individual fate of Kaspar Hauser. Indeed, we are all thrown into our lives by someone without our contribution, without our choice, and without knowledge. Society then tells everyone how to perceive and explain the world around them, and it tries to adapt each person to its own image so that they correspond to its "protocol" (Kaspar is born for society only when he appears in the middle of Nuremberg square, or when he is brought to the house of the officer, and from that moment until the end, the protocol of his life is created). And just as he was thrown defenselessly into the world, he is just as insidiously, gratuitously, and arbitrarily thrown out of it by the same person.
()