Il vizietto
Rendező:
Édouard MolinaroOperatőr:
Armando NannuzziZeneszerző:
Ennio MorriconeSzereplők:
Ugo Tognazzi, Michel Serrault, Rémi Laurent, Michel Galabru, Venantino Venantini, Claire Maurier, Mimmo Poli, Margherita Horowitz, Carmen Scarpitta (több)Streaming (2)
Tartalmak(1)
Íme, a kissé furcsa pár: Armand és Albert békésen éldegél mint férj és, szóval férj. Van egy éjszakai lokáljuk és néhány ártatlan kedvtelésük. Már éppen bele is süppednének ebbe a polgári édes életbe, de a sors nem úgy akarja. A sors eszköze Armand egy szem fiacskája, aki a fejébe veszi, hogy megnősül. Ez még hagyján, ám kiszemelt jövendőbelije éppen Keeley szenátor lánya és szemefénye. Keeley körülbelül annyira konzervatív, mintha átaludta volna az utóbbi két évszázadot. Lehet, hogy a tükörbe sem néz, ha nincs rajta alsónadrág. A szenátor és neje hamarosan háztűznézőbe érkezik. Tudni szeretnék, hogy féltett lánykájuk megfelelő körülmények közé kerül-e majd. Vajon miféle bravúrokra képes ez a faramuci páros, hogy egy tisztes házaspár látszatát keltse? (Film Mánia)
(több)Recenziók (2)
The Cage of Fools benefits from a strong cast and, of course, a very famous theatrical source, but I feel that it is a film that has become somewhat dated, and its weakness lies in a certain parasitizing on the subject of homosexuality and transvestism, where the actors overact, distort themselves, and prattle exactly according to the most foolish societal prejudices. It is more tolerable in the theater, but the film screen requires slightly more restrained acting. My rating is, of course, influenced by my knowledge of the theatrical source; I saw this play in Karlín and liked it better on the stage. Overall impression: 65%.
()
Watching the successful American remake, The Birdcage, I had a lot more fun. Probably because I watched it before La Cage aux Folles, so I didn't know what I was getting into, and also Robin Williams, Nathan Lane and Gene Hackman absolutely thrilled me with the approaches to their roles. This is not to throw dirt on the performances of Ugo Tognazzi, Michel Serrault and Michel Galabru. All three tried their best and played very well. (65%)
()