Brigantik

A film különös vízió egy fénytelen századról. Joszeliani harminc éve, filmről filmre következetesen ugyanazt a történetet meséli el. Joszeliani talán a múltból támadt kísértet, aki kézen fog bennünket, nézőket és megmutatja, mit veszítettünk; aki át szeretné adni azt az érzést, hogy a sárban is lelhetünk gyémántra. A Brigantik a hetedik játékfilmje: a hetedik kötete egy állandóan ismétlődő történetnek. Itt most gazemberek rohanják le az édenkertet. Ugyanazok a színészek formálják meg a különböző szereplőket, akik keresztül-kasul járják a grúz történelmet: királyok, tolvajok, népi komisszárok, pribékek, maffiózók, csavargók. Megrögzött haszonlesők, szomorú kiskirályok, akik összefognak vagy széthúznak a rendszerváltozások szerint. A filmrendező gyengédséggel és humorral keveri a korszakokat, stílusa a némafilmek gesztusnyelvét és képkivágását idézi. Aki ismeri Joszeliani életművét, tudja, hogy minden filmjében vannak olyan tárgyak, házak, amelyek gazdáról gazdára vándorolnak. Itt is egy lakás száll családról családra a pártból való kizárások vagy politikai felemelkedések ritmusa szerint. (Budapest Film)