Függőkert

A vonzó és jóképű William tíz év után először utazik haza vidéki szülővárosába, húga esküvőjére. Annak idején kövér, boldogtalan és zárkózott kamaszként hagyta el ezt a helyet, ahová most sikeres fiatalemberként tér vissza. Családja viszont - ez már az első percekben kiderül - működésképtelenebb, mint valaha. A szabad szájú Rosemary sehogyan sem emlékeztet egy szemérmes menyasszonyra, Fletcher, a vőlegény furcsán bámul, s William legnagyobb meglepetésére előkerül egy húgocska is, a fiús és dacos Violet. A kissé szenilis nagymama ugyanúgy ájtatoskodik, mint régen, az apa szokása szerint felönt a garatra. Iris, az anya pedig mindannyiuktól elszigetelődve, érzékenyen szemlélődik. Kutyájuk vak és használhatatlan. Williamot látomások kezdik el gyötörni: megint ugyanaz az elhízott fiú, aki volt, 113 kilót nyom, az iskolában megalázzák, otthon veri az apja. Amikor a nagymama rajtakapja, amint az ifjú Fletchert dédelgeti, az egész család megbolydul, és Iris mama ragaszkodik ahhoz, hogy egy helybéli, szolgálatkész asszony segítségével "jó útra" térítsék. A kétségbeesett William másnap felakasztja magát az udvarban álló almafára. Ez az a pillanat, melytől fogva minden megtörténhet: minden, ami érzékek feletti és elkerülhetetlen. Iris faképnél hagyja a családját, William pedig, szemközt tulajdon holttestével, elborzadva és megilletődötten veheti kezébe a múltját és jelenét. (Budapest Film)