57 000 km közöttünk

Nat, a francia kamasz lány anyjával, annak új férjével és két kishúgával él, de sosincs köztük harmónia. Nat szívesebben marad piszkos padlásszobájában, és inkább chatelget: egy idegen férfival, akinek teljesen elfajul a viselkedése a webkamera előtt, vagy fiatal, beteg barátjával, aki kórházi karanténba kényszerült. A webkamera mentőkötél is egyben a beteg fiú és hűvös anyja, valamint Nat és apja között, akivel a lány szívesebben élne. Mostohaapja semmi mást nem csinál, mint videofelvételeket készít feleségéről és a családról, hogy azokat aztán felrakhassa a weboldalára. Kreuter filmjét laza narratív stílus jellemzi, tele dinamikus kameramozgásokkal, harsány színekkel és felnőttekkel, akik majdhogynem saját magukat is lejátsszák a vászonról. Mindez abszurd és szürrealista háttérként szolgál ehhez a modern allegóriához, amely a felnőtté válásról szól egy olyan világban, amelyben a telekommunikáció az úr, aminek viszont semmi köze sincs a valódi kommunikációhoz. Amikor a szereplők - akarva-akaratlanul - személyesen is találkoznak a filmben, Nat nagykorúvá válásának története meglepő fordulatot vesz. (Titanic Nemzetközi Filmfesztivál)