Streaming (1)
Tartalmak(1)
A film a Magyarországon napjainkban kb. 70 000 állami nevelésben részesülő gyermekért készült, akik nem tudják, hogy kerültek a nevelőotthonba, s amikor 18. életévüket betöltve elhagyják azt, sejtelmük sincs a való életről. Talán ez még inkább igaz a roma származású gyerekekre. A történet akkor kezdődik, amikor a film roma főhőse betölti 18. életévét s elhagyja a nevelőotthont. Az állami gondoskodásnak köszönhetően van nevelőtanára, aki tartja vele a kapcsolatot, kap egy egyszobás lakótelepi lakást és van munkahelye is egy óriási hőerőműben. Még barátai is vannak, szintén romák, akiknek van családja, s ez a család szeretettel fogadja a fiút, valahányszor elmegy hozzájuk. Sőt a családba befogadott, szintén állami nevelőintézetből kikerült kislányban még testvért is kap, akinek mesélheti a maga-kitalálta Szépike és Gavallér történeteket. Mégsem boldog. Semmit sem tud a családjáról, sem arról, hogy hogyan került az intézetbe. Emlékképek élnek benne, amelyek - minél többet foglalkozik velük - egyre több és több részlettel gazdagodnak, de a kérdésre nem tudnak válaszolni. Egy óriásposztert ragaszt fürdőszobája falára egy sejtelmesen, kérdőn néző, valamilyen mondanivalóra nyíló szájú lányarccal, hogy legyen valakije - lelki hasonmása - a csaknem üres lakásban. A kád vízében embrióként lebegve próbálja pótolni a pótolhatatlant. Hiába minden próbálkozása, így nem tud tovább élni. (Budapest Film)
(több)