A kis Valentinó

Sz. László, húszéves fiatalember egy főváros környéki szövetkezetnél kocsikísérő. Egy napon nem adja postára a hivatalosan rábízott pénzt, dolgozni sem megy, hanem ötletszerűen tölti az időt, kószál és szórja a pénzt, csupa olyasmire, amiben egyébként nincs része: édességek, taxizás, vendéglők, Balaton, nők stb. Bár estére elkölti a pénzt, és az egész nap mozgalmasan, változatosan telt el, nem történt semmi számára fontos vagy örömteli esemény, továbbra sem kötődik semmihez és senkihez igazán. Utolsó útja a rendőrségre vezet. Belép a kapun, és ezzel eltűnik a szemünk elől. (Mokép)