John és Jane

Hatalmas, fluoreszkáló termekben ambiciózus indiai fiatalok ezrei beszélgetnek Kentucky-beli, kaliforniai vagy idahói emberekkel. A földrészek közti távolságot telefonon hidalják át, különböző termékeket adnak el, és megnyugtatják az elégedetlen vásárlókat. Miközben a vevők panaszait hallgatják, Amerikáról álmodnak. Álmaik lassacskán átformálják őket. "Elvágyódsz? Távoli országba képzeled magad, amelyet még sosem láttál? Isten hozott a nemzetközi telefonos ügyfélszolgálatok világában!" Glen és Sydney nyugati nevet vettek fel, részben az egyszerűség kedvéért, részben, mert így jobban tetszik nekik. Napközben alszanak, éjjel dolgoznak, mivel igazodniuk kell az amerikai munkaidőhöz. Egyikük sem hagyta még el soha Indiát. Nem csupán a vevőszolgálat fortélyaira tanították ki őket, de arra is, mit jelent a munka, a pénz és az Isten az amerikaiaknak. A tanfolyamon, akárha tankönyvből tanultak a szórólapokból. Nem csoda hát, ha magukévá is teszik az amerikai értékeket. A műszak végeztével Glen és Sydney hazatérnek tradicionális, indiai otthonaikba. (Titanic Nemzetközi Filmfesztivál)