Tartalmak(1)

A negyvenes éveiben járó Bíró Viola a főváros egyik aluljárójának vécéjét működteti. Ruhaipari szakközépiskolás kamaszlányával, Angélával egy lakótelepi lakásban él kettesben. Angéla iszonyodik anyja "vécészagától", s ettől Viola szenved, illatosító sprékkel fújja folyton munkahelyét, otthon a fürdőszobában hosszan súrolja-sikálja magát. Titokban társkereső hírdetések alapján próbál ismerkedni, de zárkózottsága, túlzott tartózkodása eleve megakadályozza a kapcsolatteremtést. Holott a piros szín, amivel körülveszi magát, rejtett érzelmi gazdagságáról tanúskodik. A két nő között az egyetlen kapocs a Polip című olasz filmsorozat újranézése kazettákról. Angéla az iskolában saját fantáziája szerint tervez modelleket a zöld szín variációival, gyöngyökkel, finom szecessziós motívumokkal, a szabász tanár emiatt „verzaccsinak" csúfolja. Marinának, az osztálytárnőjének és egyetlen barátnőjének már van fiúja. A két lány kevés szóból is jól megérti egymást. Marina titokban benevezi Angélát egy nemzetközi ruhaipari "fiatal tehetségek" versenyére, amivel az iskola nem nagyon tud mit kezdeni. A karbantartó Emil fizika-korrepetálással és régimódi gesztussal: virággal közeledik Angélához, amit az óvatosan viszonoz. Amikor a lány véletlenül felfedezi, hogy anyja társat keres, se szó, se beszéd elindul autóstoppal Rómába. Tapasztalatlansága miatt nem jut túl a határon sem. Alighogy éhesen, csalódottan hazaérkezik, Violát este, zárás után megtámadják, kifosztják és mivel ellenáll, leütik. Viola kórházba kerül. Angéla egyedül marad, pénze nincs, éhes, nem megy iskolába sem. Néhány napig szenved, majd titokban magához veszi Viola táskájából a vécé kulcsát és elfoglalja anyja helyét aluljáróban. Lassan fedezi fel anyja, számára eddig ismeretlen világát. A látogatók jövése-menése közben folytatja a modelltervezést. (Mokép)

(több)