Egyszer élünk

Baloghot, a vasutast elüti a vonat, elviszik a mentők. Falujában halálhírét keltik, ő azonban, ha nyomorékan is, de hazajön. Csak a kisfia várja nagyon. Epilepsziás felesége bármelyik férfival bármikor elmegy, két kamasz lányát csak a fiúk és az otthonról való elmenekülés foglalkoztatja, fogyatékos kamasz fia, aki a falu teheneit vigyázza, lóról álmodik. A férfi próbál munkát keresni, de hiába, végül koldulni kezd kisfia kiséretében: tangóharmonikával, énekelve járja a vonatok vagonjait, Zolika pedig kalapozik. Balogh felfedezi, hogy ha mindenféle hazugságot kitalál a saját áldozatvállalásáról a kisfiáért, akkor több pénzhez jutnak. A család széthullása már megállíthatatlan. Az idősebb lány a falusi fiúk ágyából egy dörzsölt fiatalember markába kerül, aki a városba viszi prostituáltnak, a kisebbiket szeretetvágya taszítja az áldozatok közé, Jenő ellopja anyja nyakából az ezüstpénzt, s egy ló hátán elhagyja a falut. Az anya félőrülten keresi az ezüstpénzt, aminek varázserőt tulajdonít. Zoli egyre jobban kiábrándul apjából, megtapasztalva annak gyengeségeit, kiszolgáltatottságát, s egy alkalommal könyörtelenül lerúgja a vonatról. (Budapest Film)