Királyok és királynők

Nigel Spivey történész krónikás módjára mutatja be Nagy-Britannia leghíresebb uralkodóinak életét Hódító Vilmostól III. Richárdig és VIII. Henrikig, illetve I. Erzsébettől Viktória királynőig és a jelenlegi uralkodóig, II. Erzsébetig.

1.rész: A bayeaux-i falikárpiton látható a normannok angliai hódításának kezdetét jelentő 1066-os hastingsi csata, amellyel kezdetét vette Harold király véres küzdelme Anglia függetlenségéért. Bár Haroldot megölte egy szemébe fúródott nyílvessző, Vilmosnak még könyörtelen küzdelmet kellett folytatnia a lojális szász urak ellen, mielőtt elfoglalhatta volna Londont. A föld és hatalom iránti csillapíthatatlan étvágyán túl az új király úgy gondolta, hogy új törvényt és rendet vezet be az országban. A király tudta, hogy a terror és a jól tájékozottság létfontosságú egy nemzet kormányzásában, ezért egy országos felmérésben lajstromba vette Britannia javait és népességét, és Anglia első országos földbirtokkönyvének elkészültével megszületett az első központosított birodalom. Ezek a tettek, ahogy Nigel mondja: "évszázadokra előre megváltoztatták a brit történelem menetét."

2. rész: II. Henrik (1154-1189) felemelkedését és bukását. Egy francia herceg és egy angol hercegnő gyermeke, Henry Plantagenet 17 évig tartó véres polgárháború után lett király, miután legyőzte unokatestvérét, Stephent. Ezidő alatt harcedzett vezetővé vált, ugyanakkor uralkodóként bizalmatlan és hataloméhes volt, és később ezek a tulajdonságok okozták a vesztét. Henrik mindig félt az egyház hatalmától, ezért 1162-ben bizalmas barátját, Thomas Beckettet nevezte ki Canterbury érsekévé, mert azt remélte, hogy ezzel a lépéssel minden lehetséges problémát elháríthat. De Henrik megdöbbenésére és a püspök meglepetésére barátja és gyóntatója materialista emberből áhítatos hívővé vált. Ebben az új szerepében Beckett szembeszállt Henriknek az egyház fölötti hatalom megszerzésére tett kísérleteivel, és kegyetlen versengés vette kezdetét. Henrik, akit nagyon zavart Beckett hajthatatlansága, panaszt emelt a bárók előtt, és titokban négy lovagot küldtek Becketthez, hogy erőszakkal megtörjék a királlyal szembeni ellenállását. Henrik túl késeinek tartotta a tervet, és bűnrészessé vált régi barátja meggyilkolásában. Henriket trónján fia, Oroszlánszívű Richárd követte.

3. rész: I. Edward király (1272-1307) uralkodása 700 éve megváltoztatta az angol történelem folyamát, amikor véres hódító háborúkat vezetett az Egyesült Királyság megteremtésére. Ez a rendkívüli testmagassága miatt Nyakigláb Edwardnak is nevezett harcos király, aki egy féktelen polgárháborúban lett király, brutális módon érvényesítette azt a hitét, hogy egész Britannia fölött kell uralkodnia. A hercegként egy időre rabságba vetett Edward királyként eltökélte, hogy sosem fogja ezt ismét átélni. A szentföldi keresztes háború után, amely számára jámbor cselekedet és katonai kaland is volt egyben és amely híressé tette őt, Edwardot régenssé koronázták. A koronázási ünnepségen kifejezte azt a szándékát, hogy visszaszerzi az apja által elvesztett területeket, és az egész országban érvényesíti a királyi hatalmat. És ennek a célnak az elérésében az első lépés Wales könyörtelen leigázása volt. Azonban látomása megvalósításához Edwardnak le kellett győznie a skótokat, majd a városokat egymás után kifosztova a hírneves Bátorszívű William Wallce, majd később Róbert király ellenállása ellenére sikerült elérnie célját.

4. rész: V. Henrik király (1387-1422) rövid, ám drámai élete, amelyet Shakespeare is megénekelt, a brit hadak csodálatos agincourt-i győzelmének kitervelője. Henrik nem született királynak, azonban nemesi származású apja részese volt egy véres puccsnak, amelynek során II. Richárdot börtönbe zárták, véget vetve a Plantagenet-ház 250 éves uralmának. Akkoriban Anglia 100 éven át hadban állt Franciaországgal, és Henrik úgy hitte, születésénél fogva jogot formálhat Normandia, Anjou és fél Provence területeire. Az invázió azonban rosszul indult: Harfleur várának 6 hetes ostroma alatt Henrik elvesztette serege egyharmadát, kimerült csapatait pedig Agincourt mellett körülzárták az ötszörös túlerőben lévő franciák. A megsemmisüléstől való félelmében Henrik béketárgyalásokat kezdett, de miután ezek nem jártak sikerrel, minden idők egyik legnagyobb katonai győzelmét aratta. Céljai elérésére Henrik újabb hadjáratokat vezetett Franciaországban, és ezek a hadjáratok egyre embertelenebbek voltak. Katalin, francia hercegnővel kötött házasságával egyidőben eláírt egy megállapodást, melynek értelmében apja Katalin halála után ő lett volna a király, azonban 35 éves korában, hét héttel célja elérése előtt vérhasban meghalt.

5. rész: Shakespeare drámájában III. Richárd egy vérszomjas púpos király, de ha figyelembe vesszük, hogy ez egy propagandadarab, amelyet a Tudor-ház számára írt a York-ház lejáratására, vajon mennyire hiteles ez a kép? A nemtörődöm IV. Edward király 1483-ban bekövetkezett halálával bátyja, III. Richárd lett Edward fiának, Edward hercegnek a védelmezője. És bár Richárd lojális volt fivéréhez a rózsák háborújában, Edward özvegye titokban rágalomhadjáratot kezdett Richárd ellen. Az özvegy meggyőzte híveit arról, hogy Richárd maga az ördög, túl ambíciózus és megbízhatatlan. Ami ezután következett, 500 éven át képezte vita tárgyát. Richárd elszigetelte anyjától az ifjú Edward királyt, elfogatta és megölette az özvegy leghívebb rokonait, és a parlamenttel érvénytelennek nyilváníttatta az özvegy házasságát a királlyal, az ifjú királyt pedig törvénytelen gyermeknek nyilváníttatta. Ezután Richárd elfogadta a koronát. Vajon ő adott parancsot a hercegek kivégzésére a Towerban? És vajon nem önvédelem volt-e, amikor a királyi udvarbeli ellenségeit félreállította?

6. rész: A nagy formátumú VIII. Henrik (1509-47) hosszú uralkodását a fényűzés és a mértéktelenség jellemezte, ugyanakkor ő volt az angol történelem egyik legbefolyásosabb alakja. VIII. Henrik uralkodásának legjelentősebb eseménye a kolostorok lerombolása volt. Boleyn Annával 1534-ben kötött titkos házassága után a parlament megerősítette Aragóniai Katalinnal kötött házassága érvénytelenségét, és minden kapcsolatot megszakított Rómával. A nemzet történelmében az egyik legjelentősebb cselekedeteként Henrik protestáns országgá változtatta Angliát, és önmagát nyilvánította az újonnan alapított egyház legfőbb vezetőjévé. Anglia ezt követően tanúja lehetett a földbirtokok és a hatalom soha nem látott mértékű újraelosztásának.

7. rész: VIII. Henrik volt az első angol király, aki egyesítette az egyházat és az államot, de ahogyan az lenni szokott, leánya, I. Erzsébet egyenrangúnak mutatkozott vele, hiszen 50 éves uralkodása alatt megteremtette a világ legnagyobb birodalmát. A "szűz királynő", az 1558 és 1603 között uralkodott I. Erzsébet legyőzte az uralkodásra való alkalmasságával kapcsolatos kétkedését, és az állandó katolikus inváziók és cselszövények közepette vált minden idők legsikeresebb és legszeretettebb angol uralkodójává. VIII. Henrik és Boleyn Anna lánya mindezt nem egykönnyen érte el: anyja kivégzése miatt törvénytelen gyermeknek nyilvánították, majd elvakult katolikus féltestvére, a "kegyetlen" Mária börtönbe vettette. Közvetlen környezetét azonban szigorú felügyelet alatt tartotta; legyőzte a spanyol Nagy Armadát, és újra létrehozta az anglikán egyházat.

8. rész: Csupán a vak szerencsének köszönhető, hogy I. Károly uralkodása (1625-1649) egybeesett az angol polgárháborúval, vagy a vallási és politikai ügyek kezelésében megnyilvánult alkalmatlansága volt annak kiváltója? Természetesen zárkózott ember volt, aki nem rendelkezett a sikeres uralkodókat gyakran jellemző kiváló képességekkel. A területi kérdések mindig nagy fontosságúak voltak Károly számára, Skócia és Írország nehéz esetnek bizonyult: Anglia és Skócia vallási egyesítésére tett kísérletei kudarcot vallottak, amikor az 1637-es anglikán imakönyv Skóciára kényszerítése miatt kirobbant a püspökök háborúja Skócia és Anglia között, és eltávolította egymástól a királyt és a parlamentet. A hadsereg vezetői végül arra a következtetésre jutottak, hogy nem lehetséges az állandó béke, amíg Károly életben van. 1648-ban a parlamentet megtisztították a presbiteriánus szimpatizánsoktól és a mérsékeltektől, és hátrahagytak egy a hadseregtől függő kontingenst. Ez a kontingens 1649. januárjában kinevezett egy Legfelsőbb Bíróságot, amely Károlyt Anglia népe elleni felségárulással vádolták meg. A tárgyaláson a király megtagadta a választ a felhozott vádakra, mondván, hogy nem ismeri el a bíróság fennhatóságát. Halálra ítélték, és január 30-án lefejezték.

9. rész: Cromwell halála után alig két évvel, egy évtizedes száműzetés után a 30 éves Stuart Károly ült annak a nemzetnek a trónjára, amely apját halálra ítélte. Szerencsére II. Károly rendelkezett mindazokkal a képességekkel, amelyeknek apja híján volt; nyájas volt, hivalkodó, finom modorú és türelmes. A nép szülötte, aki visszatért egy csalódott, de még mindig erősen politizáló nemzet élére, elég bölcs volt ahhoz, hogy felismerje: 12 évvel a protektorátus után az angolonak ismét arra a szépségret és ragyogásra volt szükségük, amelyről úgy érezték, csak a monarchia tudja számukra biztosítani. Károly a művészetek, a tudományok és az építészet patrónusa volt. Az önmagától semmit meg nem tagadó királynak azonban az angol történelem két legszörnyűbb csapásával kellett szembesülnie, a pestissel és a tűzvésszel. Végül Károlyt 1685-ben fivére, II. Jakab követte a trónon, de nem uralkodása ikonszerű eseménye előtt: halálos ágyán áttért a katolikus hitre. A hollandokkal vívott háborúban nyújtott segítségükért cserébe megígérte a franciáknak, hogy elhagyja hitét. Állandóan ott lebegtette előttük a lehetőséget, azonban a megvalósításra az utolsó pillanatig várt. Ez a tökéletes katasztrófapolitika súlyos vallási válsághoz vezetett, amelynek következtében ezt a katolikus fivért száműzték, és amely nem egészen egy évszázadon belül a második angol forradalomhoz vezetett.

10. rész: A leghosszabb ideig uralkodó angol király, III. György nagy politikai gondolkodók és írók kortársa volt, láthatta a pártpolitika felemelkedését, és tanúja lehetett a miniszterelnöki poszt létrehozásának. Bár Anglia ellenállt a franciáknak, a haditengerészek hősiessége nem akadályozhatta meg az amerikai gyarmatok elvesztését (1775-83), és György király birodalma számára nem vallási, hanem területi és gyarmati kérdések jelentették a legnagyobb kihívást. A király mégis bátor idealista volt, hitt a politikai konszenzus és a kabinet kormányzás lehetőségében. Legsikeresebb személyi döntése Pitt miniszterelnöki kinevezése volt (1784-1801), aki György hozzájárulásával fokozatosan kivette a kormány feletti ellenőrzést a király kezéből. Wellingtonnak az 1815-ben a waterloo-i csatában Napóleon felett aratott győzelme tette fel a koronát György király uralkodására. Ekkorra egy örökletes betegség, a porphyria következtében elméje megbomlott, és többé nem mutatkozott a nyilvánosság előtt. Shelley úgy jellemezte őt, mint "egy öreg, őrült, vak, megvetett és haldokló királyt" - szomorú vég egy olyan uralkodó számára, akit mindenki jónak és igazságosnak tartott, még ha kicsit különc volt is.

11. rész: Bár Viktória királynő trónra lépésekor Anglia politikai és társadalmi értelemben konzervatív volt, ez az időszak nagy ipari és társadalmi változásokkal járt. Az ország történelme legdinamikusabb szakaszát élte, és a monarchia mindazt szimbolizálta, amit Anglia, a Birodalom védelmezett. Mégis, Viktória királynő uralkodásának legfigyelemreméltóbb pillanata nem nyilvános esemény volt, hanem egy személyes esemény: Albert herceg halála 1861-ben. Viktória és Albert kilenc gyermekkel megáldott házassága szerencsésen boldog volt, és Albert 42 éves korában, tífusz miatt bekövetkezett halála miatt Viktória vígasztalhatatlan volt: uralkodása utolsó négy évtizedéd gyászban töltötte. 1848-ban egész Európában forradalmi események zaklottak: a fővárosok lángokban álltak. Angliában mindvégig nyugalom honolt. Az ország, a birodalom, és mindenek felett a királynő érintetlen maradt a kontinensen zajló forradalmi eseményektől. Anglia inkább az iparosodás, a szabadkereskedelm és a gyarmatosítás útját járta. Anglia Viktória uralkodása alatt vált középszerű európai nemzetből a XIX. század vezető szerepet játszó világhatalmi tényezőjévé.

12. rész: Anglia jelenlegi uralkodója, II. Erzsébet nemrég ünnepelte arany jubileumát, azaz trónra lépésének 50. évfordulóját. A film fő kérdése: most, hogy Anglia elvesztette világbirodalmát, és már nem uralkodik a tengerek hullámain, vajon a monarchia varázsa is eltűnik? A királynő szerepe vajon nem divatjamúlt anakronizmus, amikor a hírességek legalább olyan luxusban élnek és még nagyobb nyilvános érdeklődést gerjesztenek? Erzsébet uralkodása idején a Windsor-ház közelebb került a nyilvánossághoz, ezáltal a monarchia részévé vált a modern világnak. De túlélhet-e a fantázia ilyen sikert? Nem ellentmondás-e egyidőben törekedni a rendre és a különlegességre? De miközben uralkodása idején hatalmas területeket vesztett el, családját pedig számos balsikerű házasság sújtotta, a királynőnek sok sikerben is része volt. Ő képviseli a folyamatosságot az országban tapasztalható zavarokkal szembeni harcban, és bár nem rendelkezik azzal a hatalommal, mint az elődei, nyári jubileumi ünnepségeinek sikere mégis azt mutatja, hogy még mindig sok ember szemében tölt be fontos funkciót. (Viasat History)