Príma Primavéra

Gábor, a szellemileg kicsit visszamaradott, kitűnően rajzoló középkorú férfi édesanyjával él, emlékezete pontosan őriz mindent a múltból - csak éppen jelenként. Édesanyja gondoskodni akar a jövőjéről, ám a bankba a szerződés rögzítése közben rablók rontanak be. Durva hangjuktól Gábor megvadul, az egyik rablóról letépi a maszkot, közben édesanyját lelövi a másik, akit viszont a kommandósok lőnek le. Az életben maradt rabló a pénzzel s a sofőrlánnyal elmenekül. A lány szabadulna a rablótól, s megkeresi Gábort a kórházban. A férfi azt hiszi, édesanyja Kiskikindára ment a nagymamáékhoz, meg is mutatja a lánynak a nagyszülők házáról készített rajzát. A kórház kertjében, séta közben a rabló nekik hajt, s rájuk lő. A lány és Gábor együtt menekül, s a most már mindkettőjükre leselkedő veszély elől, a férfi javaslatára a Vajdaságba, a nagymamához indulnak. Gábor rablóról készített rajza a kórházban marad. Útközben egy csillárt kap ajándékba a nagymama egykori régiségkereskedő barátnőjétől a nagymamának, viszik azt is. Stoppal mennek, aztán gyalog, a határt egy méhésznő segítségével kerülik el, végül eljutnak Szerbiába. Gábor szemérmes szeretete és gondoskodása jól kiegészíti Jolán határozottságát és élettapasztalatát. Kiskikindán azonban romhalmazt találnak a régi ház helyén. A nagyszülők egykori barátja, Feri bácsi szerencsére ráismer Gáborra, együtt készítenek szállást az istállóból, s a helybeli magyar vendéglős ad munkát mindkettőjüknek. Gábor kezdi újjáépíteni a nagyszülők házát. A rabló azonban nem adta fel, sorra járja a nyomokat és ő is megérkezik Kiskikindába, hogy tanúit eltegye láb alól. Csak Gábor lélekjelenlétén múlik, hogy a rabló pusztul el a petróleumlámpa okozta tűzvészben. Addigra azonban Varró főhadnagy is megérkezik. S bár a lány egyelőre a gyűjtőbe kerül, a jövőt illetően Gábor kettőjükről készített rajza - az egykori nagypapa gyakran idézett szavaival - prima primaverát ígér. (Mokép)