Tartalmak(1)
A tánc, a mozgás mint tökéletes önkifejezés. Ladányi Andrea a testével és a tánccal, a mozgással mindent elmond, amit az emberről tud és gondol. Orbán Ottó hozzá írt verséből részleteket mond el Papp Zoltán a filmben. "...szerepet kap a film önmagán végzett munkájában Ladányi Andrea teste, amely hol kimerevített fotókon, hol a filmen látható terekbe állítva, tánc közben látható. A terek mindig zártak. Szűk folyosók, kazamaták, végtelennek tűnő vöröses színű téglafalak, illetőleg egy nagyobb kiállítási terem vesznek minket körü...A táncosnő rendszerint kétrészes ruhában táncol, hasa, háta, karja, lába fedetlen. A ruhái különböző színűek, egyik zöldes, másik vöröses árnyalatú, mindenesetre nem mindig egyformák. Van azonban olyan öltözéke is, amely átlátszó, rideg, merev, műanyag hatású anyagból van. Ez a ruha láthatóvá teszi a művésznő mellét, ám meztelensége nélkülöz mindenféle nemiségre való utalást. Az anyag visszatükrözi a fényt, szemünk káprázni kezd, kandi tekintetünk "visszaverettetik". Arról van szó, hogy egy táncosnak véleménye van a világról és a művészetről, történetesen nő, s véleményét most művészetének szabályai szerint elénk tárja. Testének a nemiség szempontjából való qualitas-a most közömbös. Művészemberként gyakorolja művészetét, és állásfoglalásunkat ebbéli minőségében fogadja csak el. Filmbeli munkájának külső körülményei sem kényelmesek: teste téglafallal, betonnal, homokkal kerül állandó fizikális kapcsolatba, ezt a testet a legkülönfélébb és nagy állóképességet igénylő helyzetekbe kell hoznia... (részlet Büki Mátyás írásából a Filmkultura online-ról) (Budapest Film)
(több)Galéria (2)
