Sose halunk meg

Tordai Imre színész munkája végeztével rohan az ügetőre. Szokás szerint veszít, de hirtelen felidéződik benne a kamaszkora, a hatvanas évek, amikor Gyuszi bácsival egyszer rengeteg pénzt nyertek. Vásározó vállfaárus nagybátyja vitte először lóversenyre, vidékre, vásárba, ő ismertette meg vele a szabadság, a nők, az élet ízeit néhány szertelen, furcsa nap alatt a hatvanas évek elején. A lóverseny volt Gyuszi bácsi számára a legfontosabb - a kötetlenség és a nők mellett -, de életének ezt az utolsó, nagy nyereményt hozó lóversenyét nem élte meg. Mégis: sose hal meg az, akire így emlékeznek. (Hunnia Plus)