A ház emlékei

A negyvenes éveiben járó Dénes megörökli távoli rokonai vidéki házát, ahol gyerekkorában sok időt töltött. A százéves, lepusztult házban felidéződik a múlt, s összeáll az apáról a gyerekekre szálló ősbűn története. A hatgyerekes koporsókészítő mester felgyújtotta a műhelyét, hogy a kapott biztosítási pénzből megszökhessen színésznő szeretőjével. A tűzvészben kigyulladt a ház is, s az egyik gyerek bennégett. Az apa évekkel később felakasztotta magát. Mindez fokozottan tragikus nyomot hagyott a csonka családban. A mama újraindította a műhelyt, amit később államosítottak. Zoli, a legidősebb fiú elhagyta az országot. Valika haláláig hiába várja Zoli telefonját - talán - Kanadából. Mókica, a legszebb lánytestvér paralízistől vált nyomorékká, s reménytelenségében fiatalon öngyilkos lett. Sárikát elvette a doktor, akibe Valika is, Mókica is szerelmes volt, de a házaspárnak el kellett költöznie, mert Sárika a háztól kórosan burjánzó betegséget hordozott magában. A mama halála után csak Valika és Bandi marad a házban. Bandi önző módon megakadályozza, hogy szomszédjuk, a Valikába szerelmes Guszti boldoggá tegye nővérét. Valika életét a kényszeres padlósúrolás és piskótakészítés tölti ki, egyedüli örömet a néha náluk vakációzó távoli rokon kisfiú, Déneske jelent számára. Halála előtt megbékél az apja okozta szenvedés emlékével, anyja szigorával, apja egykori szeretőjével is. Az utód nélküli családtagok egymás után távoznak az élők sorából, végül Bandit is kikísérik utolsó útjára a helybeliek. Már csak az öt gyerek fényképét őrző angyalos kép emlékeztet az elátkozott családra. (DunaTV)