Tartalmak(1)
Cosi fan tutte. „Ilyenek mind a nők.” Mármint, hogy ingatagok – mondja Don Alfonso Mozart és Da Ponte harmadik közös operájában. A magukat albánoknak tettető vőlegények, a közjegyzőnek beöltözött szobalány és a sok komikus helyzet mind fergeteges vígjátékot tárnak elénk, ámbár néha torkunkra fagy a nevetés... Mozart Bécsben bemutatott operái közül a Cosi aratta a legnagyobb sikert, azonban a császár halála miatt kilenc előadás után lekerült a műsorról. A nemzeti gyász miatt ugyanis a színházakat két hónapra bezárták.
Az eredeti cím (Mind így csinálják) és a német fordítások címválasztása is (Asszonyhűség, Próbatétel, avagy mind egyformák, Női hűség) arra enged következtetni, hogy az opera a nők ingatag természetét állítja pellengérre, elfeledkezve arról a közismert tényről, hogy kettőn áll a vásár. A korabeli Bécsben sokaknak, később a prűd osztrák biedermeierben még többeknek túl pikáns volt a téma, Európa más országaiban azonban sikerrel játszották a Cosit. A történet szerint az asszonyok hűsége semmit sem ér, pár ügyes bók, szenvelgő sóhaj, a komorna tenyerébe csúsztatott ajándék – és máris megnyílnak az asszonyszívek. Mintha Da Ponte a Don Juan-történet másik oldalát mutatná meg: e könnyűvérű társadalomban nincsen szükség szívrabló lovagra, a női szívek fellegvára megnyílik,” Don Juan-i „ ostrom nélkül is. Az olykor szinte cinikus darab végül a szerelem mellett áll ki, de egyszerre mutatja meg annak gyönyörűségét és reménytelenségét is. „Mozart muzsikája zseniális, a libretto pedig olyan kíméletlen éleslátással boncolgatja a párkapcsolatot, ami egy mai néző számára is elgondolkodtató…” A dalmű a zeneszerző életében csak a bécsi és a prágai operaszínpadra jutott el. Halála után a drezdai, frankfurti és berlini opera tűzte műsorára, majd az 1800-as évek elején Párizs, London és Milánó is meghódolt varázsa előtt. Szinetár Miklós legendás rendezése, amely 1979-től 33 évadon át, 204 alkalommal volt műsoron hatalmas sikerrel, most újra életre kel az Erkel színpadán…
(MTVA)