Giuseppe Verdi: Az álarcosbál

A történet hőse III. Gusztáv svéd király volt és Scribe (eredeti szövegíró) az 1792-es esztendő drámai eseményeit öntötte librettó formájába. A francia forradalom és a konzervatív erők Svédországban is „mérkőzésre” készültek; az ellentét drámai módon pattant ki. Ankerströhm kapitány a stockholmi operában tartott „Álarcosbálon” egy lövéssel halálra sebezte a királyt. Scribe rendkívül mozgalmas, érdekes történetet kerekített a Gusztáv király ellen elkövetett merényletből. Daniel Auber zenéje azonban nem vitte diadalra a drámát. Verdi két világhírű szövegírója: Francesco Maria Piave és Antonio Somma új változatot készített a librettóból. A zeneszerzőnek „Az álarcosbált” szerződése értelmében a nápolyi operában kellett volna bemutatnia. A premierre minden előkészület megtörtént, a művet azonban az utolsó pillanatban betiltották politikai üzenete miatt. Ventignana herceg, a nápolyi operaház intendánsa bizottságot alakított, mely arra volt hivatott, hogy Scribe-Piave-Somma szövegkönyvét átdolgozza. Verdi azonban nem fogadta el a megváltoztatott librettót, művét visszavonta és a római operának adta át. A római cenzúra néhány apró változtatással színpadra engedte a művet, amelyben, ha lehántjuk a cselekményről a politikai gyilkosság rétegét, egy szerelmi történet tűnik elő. A politikai elégedetlenség mellett az igazi tét egy megmentésre szoruló házasság, amelynek kulisszájában a viszonzatlan szerelem és az elvakult féltékenység zsigeri érzelmei mozgatják a szálakat. Az álarcosbál – a szerző eredeti szándékának megfelelően - III. Gusztáv svéd király történetét dolgozza fel a fiatal versenygyőztes olasz rendező, Fabio Ceresa értelmezésében. (MTVA)