Tartalmak(1)
Acis és Galatea volt a pasztorális operák gyöngyszeme Angliában. Csakugyan, számos író, ahogyan a zenetörténész Stanley Sadie is, a legnagyszerűbb pasztorál-operának könyveli el, amelyet valaha megalkottak. Mint a műfaj sajátossága, Acis és Galatea előkelő, szórakoztató muzsikaként készült, amely a vidéki élet egyszerűségét mutatja be és számos olyan elemet tartalmaz, amelyek jelentősen utalnak a szellemesség és „jóérzésű” paródia nyomaira. A mellékszereplők, Polyphemus és Damon, jelentős mennyiségű humort nyújtanak nem csökkentve a főszereplők, Acis és Galatea tragédiájának pátoszát. Az opera, messze Händel legnépszerűbb alkotásai közé tartozik,1778-ban Wolfgang Amadeus Mozart áthangszerelte a művet akkori támogatójának, Baron Gottfried van Swietennek. 2014-ben a City Wall Productions újjáélesztette az operát a Festival of Chichester-re, soha nem hagyta el az operák repertoárját e remekmű. „Mit tudott ez a Georg Friedrich Händel? Hogy volt képes ilyen friss, ilyen lüktető, pazar zenét komponálni 300 évvel ezelőtt? Az Acis és Galatea ugyanis 1718-ben született, s John Gay írt hozzá szöveget – angolul, ami a popzene nemzetközi nyelve bizony már jó fél évszázada... S bár a történet tényleg nem összetett, de a csinos nimfák kara, az óriás szörny, a dühödten tomboló és pusztító Polyphemus egészen otthonos környezetet jelenthet azok számára (is), akik nem idegenkednek a Gyűrűk Ura vagy éppen a Trónok harca-típusú fantasyk világától…” (MTVA)
(több)