Rendező:
Jean-Marie PoiréOperatőr:
Ueli SteigerZeneszerző:
John PowellSzereplők:
Jean Reno, Christian Clavier, Christina Applegate, Matt Ross, Bridgette Wilson, Tara Reid, Malcolm McDowell, Oliver Ford Davies, Danny Goldring (több)Tartalmak(1)
Thibault of Malfete gróf a XII. században élő francia nemesember Rosalindot, a király lányát akarja feleségül venni. Bár nem tud róla, akad egy vetélytársa, aki egy fekete mágiát alkalmazó boszorkány segítségével megakadályozza az esküvőt, ráadásul bűbájt bocsát a grófra, aki hallucinációs állapotában megöli Rosalindot. Thibault szolgája, André azt tapasztalja, hogy gazdája felkészült a halálra, ezért egy angol varázslót hoz a börtönbe, mivel azt reméli, hogy a mágus fel tudja támasztani Rosalindot és kiszabadítja a grófot a börtönből. A varázsló kijelenti, ez meghaladja a képességeit, de vissza tudja küldeni Thibaultot az időben azelőttre, hogy a boszorkány megdelejezte volna, így megelőzheti az eseményt, mielőtt az megtörtént volna. A mágus azonban sajnálatos módon kifelejt egy összetevőt a varázsitalból, így Thibault és André nem a múltba, hanem a jövőbe kerül, és napjaink Chicagójában ébrednek fel, egy múzeum vitrinjében. Először tolvajnak vagy holdkórosnak nézik őket, és már éppen elvitetnék a rendőrséggel, de Thibault kimondja Julia Malfete, a múzeum középkori művészeti osztálya vezetőjének családi jelmondatát. (Mozi+)
(több)Recenziók (3)
The recycled plot of the original The Visitors is diluted so as to be planted in the commercial potential of abounding America, and the result is shapeless crap that has very little in common with the previous two films. Jean Reno in the role of Knight Thibault is but a shadow of the venerable Count de Montmirail, not to mention Clavier, in front of whose Andrew the famous Jacquouille would not even have farted contemptuously. Their mutual sparks are nowhere to be seen, the dialogues are faint, without wit, without pithiness. If I laughed, it was only during the poorly copied scenes from previous films and only in the first part of the film. The second part is a post-American mockery and is a mess, and the only thing it has in common with The Visitors are the poorly acted main characters. The spirit of the previous films is irretrievably lost - the editing, the dynamics of dialogues, the acting performances all don’t work... just nothing. Only a drop of nostalgia saves this comedy from trash, nostalgia which seizes me when I see Reno's face in his helmet...
()
Less humorous than the previous 2 installments of Just Visiting, but I still enjoyed it quite a bit. It falls a bit short of the original, though, of course.
()
A terrible American remake of a fairly good comedy, where it is once again confirmed that when two people do the same thing, it is not the same thing. The comedy is unbelievably unfunny and the only funny bits are the ones that one has already seen in the French version. This is just a film made so that Americans don't have to read subtitles. There is no additional value added.
()