Rendező:
Benedek FliegaufForgatókönyvíró:
Benedek FliegaufOperatőr:
Zoltán LovasiSzereplők:
Rita Braun, Barbara Csonka, László Cziffer, Gábor Dióssy, Bálint Kenyeres, Edit Lipcsei, Péter Mátyássy, Katalin Mészáros, Péter Pfenig, Lajos Szakács (több)Tartalmak(1)
Egy áruház lengőajtaján tömeg halad ki-be, folyton-folyvást. 1. történet. Egy vadidegen férfi ráerőszakolja egy lányra a kutyáját, mondván, ő öngyilkos akar lenni. Végső érve a lány ellenállásának megtörésére: a kutya őt választotta új gazdájául. 2. történet. Két férfi mustrálgat valamit, ami kissé horpadt, gőzborotvával lemosták, kettő-öt volt, a sárga olcsóbb, de a fehér jobb, a neten rendelték, beszélni még nem hallották, állítólag éjjel szokott motyogni, ha viszont beszélne, az lenne a legtutibb, egyébként Lolának hívják. 3. történet. A fiatal apa hisztérikusan, hosszan és részletesen tárgyalja ki a ledöbbent anya előtt, hogy tízéves kislányuk egyszer nő lesz és szexuális kapcsolatba kerül férfiakkal. A kislány mindent hall az ajtónyiláson át. 4. történet. Két horgász meséli a hajóbüfénél egy bociszemű fiatal lánynak, hogy a harcsa, amit itt fogyasztani lehet, milyen katasztrofális halálesetek után került öt éve lefagyasztásra. 5. történet. A fiatal férfi feldúlt élettársának azzal magyarázza hányaveti agresszivitással a pornóra irányuló gyűjtőszenvedélyét, valamint gyakori eltűnéseit, hogy halott barátja kérésére teszi, vele szokott találkozni. (A halott hamvait annak idején szélbe szórták.) 6. történet. A fiatal terhes nő halott nagyijának állandóan jelenlévő, megszemélyesített felettes énje hatalmában vergődik. 7. történet. Két barátnő keres egy férfit, aki megsemmisített 28 millió forintot az iratmegsemmisítővel, majd elbujdokolt az erdőbe. Az egyik barátsága véges, ő hazamegy. A másik szerelme végtelen, ő az erdőben marad, és vár. Az áruház bejáratán-kijáratán jönnek-mennek a népek, köztük a fenti történetek szereplői. (Mokép)
(több)Recenziók (2)
Fliegauf dedicated the film in memoriam to Györgi Fehér, the man with whom he consulted and who (evidently) provided him with huge creative inspiration. Forest is a formally reserved debut consisting of several micro-stories, which are connected above all by a certain hint of derangement. Although the fates of individuals intersect freely one way or another, Fliegauf is interested in the moment of storytelling, the heated dialogue, the purifying monologue, and the eerily fascinating mystery of the human face captured in detail. The film suffers from typical imbalance - some of the stories are brilliant (a random father lamenting the estrangement of his daughter and, above all, a totally creepy monologue by a semi-sleeping girl about an overbearing grandmother), but others are more of a literary construct (two boys talking over an invisible object). Fliegauf's ability to hypnotize the viewer and seize the world in front of the camera in his own way is already evident in Forest. It cannot be said that the Hungarian improved afterwards - each of his films is an island on its own.
()
Forest is a visually tantalizing mosaic of short story dialogues, or rather monologues, of characters whose inner worlds somehow depart from the norm. I see the whole thing as a dramatic study of human alienation and the inability to listen to ourselves in the everyday mummery around us. I was attracted by the imaginative camera work, which is almost hypnotic at times. I also liked the seemingly casually executed yet masterfully crafted ending.
()