A világítótorony őrzői

Egy kis portugál halászfaluban – melynek lakói istenként félik a tengert, hiszen a megélhetésüket köszönhetik neki és az életük múlik rajta – éldegél Rosa. Édesanyja már korábban meghalt, és egy nap az apja sem tér vissza a tengerről. Az árva lányt João Vidal, a világítótorony őre fogadja be a házába, és titokban a szívébe is. Ám Rosáért segédje, az iszákos António Gaspar is epekedik. Tragikus események készülődnek a sziklás tengerparton… Ez az 1922-es portugál némafilm már művészien megkomponált és hangulatosan virazsírozott képeivel is elvarázsol, de a halászfalu háttérben felbukkanó lakói olyan dokumentumértéket is kölcsönöznek neki, amit talán csak ma tudunk igazán értékelni: az egy évszázad távlatából ránk néző, naptól és széltől kicserzett arcok erejét. (Budapesti Klasszikus Film Maraton)