Tartalmak(1)
Tóth János művészi önkifejezésének csúcsa ez a Balázs Béla Stúdióban készített Lao-Ce idézetekkel összefűzött vizuális-és hangzó univerzum, amely az négy kísérleti filmjének saját maga által válogatott szerzői antológiája. A régi mozik és az ősfilm világát ideaként megidéző mű látványos utazás vissza az időben, az univerzumban és a mozi világában. A Novák Márkkal 1962-ben készített három perces Csendélet avantgárd „plakátfilm”, apokaliptikus vízió a kultúra pusztulásáról, egyszerre szociofotó és kísérleti fényjáték. A Poézis (1972) egy fafaragó parasztember szobrain át a parasztság életének kulturális lenyomata. Az Aréna (1970) nem kevesebbre vállalkozik, mint a tér-idő megfilmesítésére. Asszociatív, avantgárd univerzum, mely a mérkőzésen résztvevő, majd feloszló embertömeg képeibe a világ, a kultúra teljes univerzumát vágja be, egy- négy kockás flashekben, Eötvös Péter zenéjével. A 36 perces Shine-Ragyogás (1980) pedig a film, a fény sokszólamú tanulmánysorozata, amely mozi mitikus világát, annak nyelvét teremti és formálja újjá. (Budapesti Klasszikus Film Maraton)
(több)