Énisénis: Honour - Metoometoo

A nemzetközi színházi - és filmes világ épp visszafordíthatatlanul átalakul. Magyarországon a helyzet ugyanez. A régi válaszok többé nem érvényesek az új kérdésekre. De vannak persze olyan történetek is, amelyek megváltoztathatatlanok. Mert egy pályakezdő színész mindig, mindenhol sikert akar. Bárhol él. Hogy ennek mi az ára? Azt az árat érdemes-e megfizetni? És mi történik, ha egy rossz döntés következményeit már nem lehet visszafordítani? Van-e ára az emberi léleknek? Ha igen, akkor azt az árat ki szabja meg? Tudjuk-e irányítani a vágyainkat? Vagy kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a vágyaink irányítanak minket? Hol a határa a hatalmi helyzetnek? Meddig játék, és honnantól abúzus egy mozdulat? Lehet-e egy alárendelt szakmai és érzelmi helyzetben helyesen reagálni?
A premier-bankett éjszakáján történik valami, aminek nem szabadott volna megtörténnie. A karrier ettől el is indul. De mi történik, ha egyik napról a másikra egy amerikai film-mogul botrányának szele elsodorja azt az embert, akitől a főhős minden tekintetben függ. Mi van, ha többé semmi sem történhet úgy, mint előtte. Kinek nehezebb? Annak, aki távozik, vagy annak, aki marad? Mennyire törik össze az ember önbecsülése egy ilyen helyzetben? Mi történik (Greenaway után szabadon) a színésszel, a rendezővel, a feleségével és a szeretőjével? Mi az, amit egy kapcsolat még túlélhet? És mi az, amit szakmailag még túl lehet élni? Van-e joga az alkotáshoz egy morálisan megbukott művésznek? Olyan egyszerű-e a képlet, mint amilyennek elsőre tűnik? Hiszen a hatalommal való visszaélés bűn. A szexuális, vagy bármiféle abúzus is az. Az áldozat hibáztatás úgyszintén. De az is kérdéseket vet fel, hogy ma bárki egyetlen mondattal megsemmisíthető erkölcsileg. És mit szólna mindehhez Johann Wolfgang von Goethe? Valószínűleg jót nevetne. Hiszen tényleg szórakoztató, hogy technikai fejlődés ide, érzelmi kiüresedés oda, mennyire nem változtak az alapvető kérdések az elmúlt kétszáz évben. (ADS Service)