Barna Kabay

A Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja 1948. augusztus 15-én született Budapesten. Építészmérnökként kezdte meg felsőfokú tanulmányait, ám végül a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomát filmrendező szakon 1973-ban. Még főiskolásként helyezkedett el a Magyar Televízió Drámai Osztályán, ahol 1976-ig dolgozott rendezőként. Ez idő alatt olyan kiemelkedő irodalmi alkotások megfilmesítésén dolgozott, mint a Janus Pannonius, a Törökországból nincs visszatérés, valamint Karinthy Frigyes és Déry Tibor művei. Első televíziós játékfilmjével 1974-ben elnyerte a veszprémi TV-Fesztivál fődíját. A Giordano Bruno megkísértése nemcsak első sikere, hanem azoknak a munkáknak a sorában is az első volt, amelyekkel Kabay az elnyomottak és jogfosztottak sorsát tárta a nézők elé.

Kabay Barna első mozifilmjét, a Legenda a nyúlpaprikásrólt 1975-ben forgatta Tersánszky Józsi Jenő azonos című regényéből. Ezzel a filmmel kezdte meg a közös munkát Gyöngyössy Imrével, a forgatókönyvet már ketten jegyzik. Társulásuk olyan produkciókat eredményezett, mint az 1976-os négyrészes Memento című dokumentumsorozat, amely a Budapest közeli Beloiannisz település görög politikai menekültjeinek sorsát mutatja be, vagy az 1977-es Két elhatározás című dokumentumfilm, amely igazi nemzetközi díjesőt hozott készítőinek. A két alkotó együttműködésének csúcsdarabja az 1982-es Jób lázadása, amely Oscar-díjjelölést ért. Kabay ekkor már nemcsak társrendezőként és társíróként, hanem producerként is közreműködött. A film, ahogy az alkotópáros munkáinak többsége, nehéz emberi sorsokat mutat be többek közt olyan nagyszerű színészek tolmácsolásában, mint Zenthe Ferenc és Temessy Hédi. A rendezőpáros többek közt még olyan filmeket és dokumentumfilmeket készített együtt, mint a Töredék az életről, A havasi selyemfiú, a Pusztai emberek, az Add tudtul fiaidnak, a Brazil utcagyerekek vagy a Száműzöttek.

Kabay Barna 1980-ban alapító tagja volt az első magyar független filmstúdiónak, a Társulás Stúdiónak, majd nem sokkal ezután a ZDF és a Tellux-film meghívására Németországban kezdett dolgozni. Megalapította a München közeli Starnbergi Alkotóműhelyt, amelyben Göngyössy Imrével, majd Petényi Katalinnal dolgoztak együtt. Az alkotótárs 1994-ben bekövetkezett halála után ugyanis annak felesége, Petényi Katalin művészettörténész, forgatókönyvíró és vágó lett Kabay állandó alkotópartnere. Az Európa messze van című sorozatot, amely a Ceauşescu-rendszer utolsó éveiben játszódik, Kabay már Petényi Katalinnal közösen rendezte, bár a forgatókönyv írásában még Göngyössy Imre is részt tudott venni. Petényi Katalinnal együttműködve többek közt olyan művek születtek, mint a Közvetítő 2005-ben, A Városligeti fasortól a Milánói Scáláig 2007-ben, a Hitvallók és ügynökök – Az igazság szabaddá tesz benneteket 2009-ben, a Szigorúan ellenőrzött életek 2012-ben, a Kulák volt az apám 2014-ben vagy a Szép magyar énekek 2018-ban.

Kabay a 2000-es évek elején néhány régi magyar filmet újraforgatott (Meseautó 2000, Egy bolond százat csinál 2006). A Hyppolittal (1999), - amely első volt ezek sorában - elnyerte a Mozisok Országos Szövetségének díját 2001-ben. Bár a filmek megosztották a szakmát, a közönség jóval kedvezőbben fogadta őket. Kabay Barna két kevésbé népszerű játékfilm producere és rendezője volt 2008 és 2009 között, mielőtt visszatért volna korábbi sikerei színterére, a dokumentumfilmezéshez. Az Oscar-jelölés mellett pályája során olyan díjakkal ismerték el tehetségét, mint az UNESCO-díj a Két elhatározásért, az olasz Cinema per la Pace életműdíja, a német Grimme-díj arany fokozata, a cannes-i filmfesztivál különdíja az Európa messze vanért, valamint idehaza 2015-ben Balázs Béla-díjjal, 2017-ben pedig Érdemes művész kitüntetéssel. A nehéz sorsok bemutatásában különlegesen tehetséges rendező, forgatókönyvíró és producer nemzetközi hírű alkotásaival még életében a magyar filmművészet halhatatlanjává vált.

Nemzeti Archívum